Elkezdődött…
Március 20-22 Szeged, 1. Partnertalálkozó! Kik vettek részt?
- Éva, Csaba a Dévai Szent Ferenc Alapítványtól (partner szervezet, megvalósítási hely)
- Goni és Ági az EMMI Rákospalotai Speciális Gyermekotthontól (partner szervezet, megvalósítási hely)
- Csaba Era és Orsi az Élményakadémia Közhasznú Egyesülettől (fő pályázó, képző szervezet)
- Kinga és Ádám az Outward Bound Románia szervezetétől (képző szervezet)
- Ari Orsi, aki a kutatás szakmai összeállításáért felel
- Ari Orsi, aki a kutatás szakmai összeállításáért felel
A koncepciónk - avagy hogyan is dolgozunk...
A Tavaszi Szél program célja nem az, hogy mi, Élményakadémiások megmondjuk, hogy mit hogyan kell csinálni Rákospalotán, Déván vagy bárhol a világban. A cél egy együtt gondolkodásra hívás. Már az előzetes látogatások alkalmával is tapasztaltuk, hogy mennyi rejtett kincs van a Partnerintézményeknél. Az autentikus-nevelő attitűdön, a projektszemléletű gyermeknevelésen túl a módszertani képzések sorozatán át a 20 éves személyes szakmai tapasztalatokig. Azt keressük, ami működik, és azt kutatjuk, hogy ezek hogyan ültethetőek át egy másik intézménybe.
Az első Partnertalálkozó alkalmával természetesen szó volt
arról, ki honnan jött, kit mi motivál, kinek mik a feladatai, mik az igényei,
mi is a kutatás ebben a programban, miért is kutatunk egyáltalán.
Mit tanultunk ebből...?
Számomra volt valami, ami ennél sokkal többről szólt. Egy
térben volt 4 különböző profilú intézmény, annyira különböző, hogy alkalmanként
„szótárazni” kellett egymás kifejezéseit. Az egyetlen dolog, ami összeköti ezt
a négy intézményt az a tény, hogy mindannyian valamilyen oknál fogva hátrányos
helyzetben lévő fiatalokkal foglalkozunk.
Számomra volt valami, ami ennél sokkal többről szólt. Egy
térben volt 4 különböző profilú intézmény, annyira különböző, hogy alkalmanként
„szótárazni” kellett egymás kifejezéseit. Az egyetlen dolog, ami összeköti ezt
a négy intézményt az a tény, hogy mindannyian valamilyen oknál fogva hátrányos
helyzetben lévő fiatalokkal foglalkozunk.
Ezek a szakmai-kulturális különbségek első pillanatban
meglepőek, nem értjük egymást, nem értjük egymás céljait, motivációját. Aztán
lassan-lassan, engedve az intézményeink nyújtotta szakmai, attitűdbeli keretek
szorításán ráébredünk, hogy amit a másik mesél érdekes. Sőt… talán egy apró
szeletét, egy-egy fogást érdemes lenne átvenni. Aztán felmerül az igény, hogy
ne csak beszéljünk erről, hanem nézzük meg. Mindenki menne mindenkihez, tapasztalatcserére,
látogatni, programokat tervezni közösen, 3 hétre Dévára nevelőnek,
megtapasztalni milyen Rákospalotán átmenni a dupla „zsilipkapun”, kipróbálni az
OBR féle expedíciót.
Elkezdődött… egy párbeszéd, egy közös gondolkodás, egy
ötletelés, együtt álmodozás. Nekem ennyi elég, a kutatás, a képzések, a Jó
Gyakorlatok pedig majd eszköze lesz ennek a párbeszédnek.
