2015. július 21., kedd

Nyári időszámítás, avagy az utolsó fókuszcsoport Szovátán

Lezajlott az utolsó fókuszcsoportunk, ami nem másról szólt, mint az Élményakadémia és az Outward Bound Románia jelenlegi viszonyáról, és a szakmai módszertani különbségekről és hasonlóságokról.

Az elhivatottságot mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi kép, amit lelkes egyikünk varázsolt az abroszra.



Ami a legérdekesebb volt számunkra, hogy végre szó eshetett arról, hogy vajon miként látja egyik szervezet a másikat, milyen értékeket lát benne, és miben tudnának egymástól tanulni a szervezetek, illetve mik azok a területek, amikben fejlődni szeretnénk. Szóba került természetesen a nehéz sorsú fiatalokkal kapcsolatos munka és szakmai fejlődés kérdése is. Kiderült, hogy az OB Románia a kezdetekkor, a legelső programjainál sokszor fogadott hátrányos helyzetű csoportot, Erdély gyermekotthonaiból.

 Szováta sokunk második otthona, ami a hivatásunkat illeti, ezért mindig öröm ott időt tölteni, sok szép és érdekes élmény tartozik hozzá. Kellőképpen el is érzékenyültünk, majd nagy inspirációval tértünk haza, ami leginkább annak köszönhető, hogy új tervek szövődtek közös munkáról, tapasztalatcseréről, és közös csapatépülésről.


Aztán még zenéltünk, kutyáztunk, beszélgettünk kicsit a helyiekkel és egymással is. Mivel sokszor mi sem találkozunk egymással az Élményakadémián belül, ezért volt miről beszélni. Legfőképpen a "hátrányos helyzetű" fiatalokkal kapcsolatos ötleteinkről, és jelenlegi projektjeinkről. A Tavaszi Szél indulásakor ugyanis éppen elkezdődött a Tőlünk Nektek legújabb része is, ami szintén egy igen szívünkhöz közel álló program.

Orsink, aki szociológus, és a Tavaszi Szél kutatásért felelős munkatársa, és kismamája, félelmet és fáradságot nem ismerve vágott neki ennek az útnak. Sok órás út, és egy fókuszcsoport-vezetés, majd másnap Marosvásárhelyen 5 interjú várt rá, de hősiesen állta a sarat. Azért a két nap alatt elfáradtunk, elcsigázódtunk és el is aléltunk estére.

Utolsó nap reggelén meglátogattunk a szovátai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonát, ahol épp előző este volt egy hagyományőrző ünnep.
Körbevezettek minket, beszélgettünk a házvezetővel és néhány ott dolgozóval.
A szovátai gyermekotthon elmondhatja magáról, hogy szerencsés: nagy területen gyönyörűen felújított és karbantartott udvaron szép és jó hangulatú házak, sportpálya, kis gazdaság növényekkel és állatokkal. Nem akartunk nagyon most fényképezni, hogy ne tűnjünk turistáknak, akik számára ez csak egy érdekesség, zavarba hozva ezzel a gyerekeket, inkább csak leírjuk, mit láttunk.

Közben megtudtuk, hogy a fiatalok, gyerekek ott gazdálkodni tanulnak, és a házvezető szerint ez nagyon fontos dolog, mert kamaszként vagy fiatal felnőttként már nehéz velük megszerettetni az efféle munkát. Viszont ha gyerekkorban elkezdik, annak nagyon sok haszna lehet. Szerintem jó gondolat ez, reméljük, minél több gyerek megszereti a kertet és az állatokat.

Hát, röviden ennyit az utunkról, most jöjjön a nyár, és süssön a nap :)

Szeptemberben ismét jövünk, addig készülünk, tervezünk, Orsink pedig analizál...