Már egy ideje nem írtunk az eseményekről, aminek egyszerűen az az oka, hogy rengeteg, de rengeteg a dolog a Tavaszi Szél háza táján!
Tanulságok hada, események sora, egyeztetni valók garmada...
Megpróbálom felvázolni az eddigieket:
Az 1. partnertalálkozó után beindult a fogaskerék, és mind a 4 szervezet a saját maga körében elkezdte szervezni a csapatot, tervezték az időbeosztásokat, a pénzügyeket. Aztán elkezdődött a kutatás, sőt, egy része már holnap be is fejeződik: zárjuk a kérdőívek beérkezésének határidejét.
Nehézségek:
Ami nehéz volt, hogy ez a projekt olyan Erasmus+ kategóriába tartozik, amiből még nincs előttünk megvalósult példa, hiszen az Élményakadémia az elsők között van, aki ebben a kategóriában pályázott, és egyben nyert is.
Továbbá mi még sohasem végeztünk kutatásokat, ezért sokáig kellett alakítani a kutatást, hogy egy komplex egésszé váljon.
Nehézség volt az is, hogy sokban új, ismeretlen intézmények, szervezetek vagyunk egymás számára, bár az OB Románia szervezettel baráti és szakmai viszonyban is vagyunk, ilyen típusú programban még együtt nincs tapasztalatunk, Rákospalotát is nagyon szeretjük, és ők is minket, hiszen évek óta dolgozunk velük együtt a Tőlünk Nektek sorozatban, viszont mint intézménnyel, ilyen partneri viszonyunk még nem volt. A Szent Ferenc Alapítvány pedig tökéletesen új partner, így a személyes ismerkedés és bizalomépítés nullpontjáról kellett eljutnunk 1-2 hónap alatt arra a szintre, hogy értsük egymás nyelvét, szándékait, értsük a projektet, és kialakuljon egy hatékony együttműködés.
A saját egyesületi működésünkben is volt átalakítani, megoldani való, mivel jelen pillanatban ketten visszük a Tavaszi Szél teljes szakmai részét, és van egy projektkoordinátorunk, de tudni kell, hogy egy egyesület egy időben nem csupán egy programot valósít meg, hanem viszonylag sokat, és ezekben mind helyt is kell állnia.
Sikerek:
De nézzük, mi volt mégis, ami túllendített minket a nehézségeken?
Fontos, hogy van egy ügyvezetőnk, Zsuzska, aki az egész folyamatot átlátja, és segít meghozni a végső döntéseket, illetve projektkoordinátorunk, Orsi, aki levette a vállunkról a pályázati adminisztratív feladatokat és tartja a kapcsolatot a Nemzeti Irodával. Akik benne vagyunk a Tavaszi Szél csapatban, elhivatottak vagyunk és szeretjük ezt a projektet. Ez is nagy jelentőségű, ezt máshogy nem is lehet, csak, ha a munka nem csupán munka!
Hálásak vagyunk továbbá Ari Orsinak, aki az egész kutatási részt vezeti, hogy szociológusként és emberként is behozta a projektbe a tudását, lelkesedését.
Köszönjük és első sikerként könyveljük el a már ismert és az új partnerszervezetek aktivitását, rugalmasságát, bizalmát is, és azt, hogy úgy látjuk-érezzük, hogy a Tavaszi Szél őket is meglegyintette, azaz, hogy hisznek a projektben, és tesznek is az eredményekért. Jó, hogy folyamatosan kommunikálunk, és tisztázunk minden fontos kérdést.
Tehát sok mindenre menet közben derült fény, rengeteget egyeztettünk a Nemzeti Irodával, akik készségesen válaszoltak minden aprólékos kérdésünkre. (Körülbelül onnantól kezdve, hogy pontosan milyen költségek milyen kategóriába tartoznak, odáig, hogy hány rubrikát húzzunk az Excel táblában...) Nagyon jó egy olyan pályáztatóval dolgozni, aki valódi érdeklődést és segítségnyújtást ad a sikeres megvalósításhoz.
Tehát összességében ezek a tanulságok. Az élet, ha nem is habos torta, de biztosan ehető!
